2008. április 24., csütörtök

In memoriam: 35 éve érlelődni készültem


Ma arra jártam, ahol pár nap eltéréssel 35 éve is nap mint nap, hónom alatt egy adag könyv, tétel: arra készültem, hogy bizonyságot szerezzek. Mindent megtanultam, amit jó tanáraim megtanítottak.Igazi nagy erőpróbának itéltem a dolgot.Komolyan vettem, hiszen nagy terveim voltak. Úgy gondoltam, orvos leszek, gyógyítok vagy kutatok, mindkettő izgatott. És ez nem kis feladatnak tűnt.Az akkori világban a nagy kommunista erkölcsben szinte természetes volt, hogy: szólni az XY-nak annak érdekében hogy.....Na nekem ilyen lehetőségem még a lila ködben sem volt. Egyszerűen tényleg fel kellett kötni a gatyát, és mindent tudni.Meg még annál is többet. Például még ma is elöttem van annak az ujságnak a barna árnyalataiban pompázó összképe/ Élet és Tudomány/, amiben arról olvastam, hogy bizony vannak olyan betegségek, ahol több, és ahol kevesebb kromoszóma van az emberi sejtekben. És? Történt, hogy a FELVÉTELIN pont ezt kérdezték tőlem.Ha akkor és ott nem olvasom el.....Ha gimnáziumi éveim alatt a vitorlázó repülés helyett más sportot választok, bizonnyára nem tudtam volna a repülés fizikájáról olyan lelkesen-szakszerüen beszélni:mert ez is egy kérdésem volt. Látszólag a sok tanulásra nem is lett volna szükségem ahhoz, hogy a max pontszámmal felvételt nyerjek....
Azon a helyen, az akarattyai magasparton bizonnyára történt velem valami. A magasból uralni a nagy tömegű kék vizet- majdnem óceán!-erőt és megnyugvást adott. És azóta is benne az életemben:szerelem és elválás, szellemi fejlődés, gyakran erőgyüjtés, vagy felhangolás szinhelyévé vált. Jó, hogy megtaláltam ezt a helyet, és-bármilyen hihetetlen, idehorgonyzott, visszahúz. Hiába rikatot meg az óceán látványa, valahogy az túl nagy erőt képviselt számomra, nem közvetítette:maradj mellettem.Ide vágyom, immár 45 éve, az akarattyai magaspartra, a látványra, a hangokra, és az illatokra.Ilyen nincs a Földön máshol, csak itt!
BioBodyguard

2008. április 7., hétfő

Ejh, mi a kő....


A tavasz feltartóztathatatlanul jön. A húsvét elhaladt mellettünk , a sonkával, tojással megkoronázta a böjt okozta tisztulást. Az omlós hús, a héjában megszínezett-zöld, sárga, piros, narancs, bordó héj - belül élénksárga a tojás sárgája, a zöldhagyma, foszlós kaláccsal. Ezzel az egy-két ilyen típusú étkezéssel valójában egészség szempontból, szemben a sült krumpli-rántott hús párossal kevesebbet ártunk. Ebben az ételcsoportban nincs hozzáadott zsír, transzzsír. Innentől a tojás-még keményre főzve is-tökéletes fehérje forrás.Főleg, ha azt a tyúkot, aki tojta, azt a kakas is meglátogatta, szabadban kapirgáló, gilisztán, kendermagon tartott a szemes takarmányokon kívül, rengeteg zöldet csipegetve. Az a tyúk: "biotojásgyár". A végtermék: "okostojás", ahol a telítetlen zsírsavak aránya a telítettekhez képest a ketrecben, tápon tartott tyúk tojásához képest ३०-szor magasabb lehet!Csak, mert a saját élő táplálékláncából származó anyagok palettáját hasznosította.Erre aztán semmiképp nem illik a korábbi koleszterinbomba titulus.....
Már csak annyi volna a további eredményfokozó "újítás":volt nekünk un Kendermagos fajtánk.Talán már nem csak a génbankban lehet fellelni, és visszahozni a hétköznapokba.Hiszen óvodáskorú gyermekeink még megtanulják: Ejh, mi a kő tyúkanyó....lehet, hogy már nem is értik!
Biobodyguard